Nos, igen, a grillparty. Nagyon pöpec összeröff volt a tegnapi, lehet, előbb-utóbb eltörlöm azt a szabályomat, hogy a szabadidős tevékenységekben nem keverjük a munkahelyit és a magánt, határozott vonalat kell húzni a kettő közé. A bulin pölö kiderült, hogy kedvenc főnököm tökéletes házigazda, hogy a kollégákkal privátice is jó társaságot alkotunk, hogy a térdig-combközépig érő generáció távirányítós autójával bármelyik harminc feletti férfi bőrébe bújt kisfiú csillogó szemekkel játszadozik, hogy a pezsgővel felöntött szederturmix valóban finom, hogy ő, aki férfim besegítése nélkül is meg bírom enni a kéttenyérnyi szülinapi parfétortaszeletet (pedig megpróbált belekanalazni), hogy a sok röhögéstől berekedek, hogy a feng shui szerint plazmatévé kell az üres falfelületre. Perpill ugyanolyan gyűrött-fejfájós állapotban vagyok, mint péntek reggel, csak akkor a semmiből támadó csütörtök esti rosszullétem volt a bűnös, most meg a pezsgő-bólé-mojito triász. Ha választhatok, azért inkább az alkohol miatt gyűrjön le a szédülés és verjen a víz, mintsem a mostanában dívó negyven fok nagy semmi miatt.