Köszönöm a Barkácsolás Nagy Manitujának, hogy megszállt. (Ha kérhetem, legközelebb kevésbé pepecselős munkát rögeszmésíts bennem, tenksz előre is.)
Köszönöm az Eberhard Fabernek, hogy szépszínű gyurmákat gyárt. (Az infantilis gyermeklelkületű csirke ősz hajszálai nem szaporodtak a gyurmafestegetés miatt.)
Köszönöm a két kezemnek, hogy ügyes. (Csodálatos öröm, amikor a narancs és a barna ad poci nászából cirmos gyurma születik - mindig másmilyen.)
Köszönöm a gyurmának, hogy hagyta magát sziromszerűre formázni. (Fene gondolta, hogy ennyire nehéz lesz a nagyjából egyforma méretű virágfejek legyártása.)
Köszönöm a fogpiszkálónak, hogy bájos vonalakat húzott a gyurmába. (Azért engem nem kellett volna megszúrni, nyüsssz és nyafff.)
Köszönöm az ujjaimnak, hogy képesek igazán parányi gyurmagolyócskák alkotására. (Hja, a gyöngy szétolvad 130 fokon.)
Köszönöm a sütőmnek, hogy nem sznob és nem húzta az orrát a gyurmasütés miatt. (Hamarosan töki pompost kapsz, te kis sütő, te.)
Köszönöm a gyöngyöknek, hogy csak minden ötödik gurult el. (Így maradt elég muníció a nyaklánchoz is.)
Köszönöm az amatőr hobbyboltos eladónak, hogy gondolkodásra késztetett. (Sötétbarna hímzőfonalra fanyalodtam, miután olyan drótot-damilt akart megvetetni velem, ami marhára nem ment a lánc színéhez-stílusához, pedig a gyurmavirágot is az orra alá dugtam.)
Köszönöm a hímzőfonal rendszeres nyálazása közben leváló szöszöknek, hogy nem dugaszolták el a torkomat. (Hiába ittam és ittam és ittam, még most is szöszösnek érezem a számat-nyelvemet.)
Köszönöm a virágok közötti három szálnak, hogy végig csomómentesek maradtak. (Bőven elég volt pölö az egy narancs, három barna, egy narancs, öt barna, egy narancs, egy barna c. minta követése, a gubancolásban elvéreztem volna.)
Köszönöm a Sorsnak, hogy összegabalyított ő, aki férfimmel. (Ha nincs ő, aki férfim, soha nem ismerem meg ezt a szerszámot és egyesével fűzöm a gyöngyöket - holtomig. Egyébként tudja valaki a nevét? Mármint nem ő, aki férfim nevét, hanem a képen látható harci eszközét.)
Köszönöm a türelmemnek, hogy van. (Bocs a határfeszegetésért. Így jár az, aki nem talál a csokibarna ruhájához passzoló nyakláncot a boltban.)
Köszönöm a derekamnak, hogy csak három barkácsóra után kezdett sajogni. (Ez van, futás-torna közben fűzzön gyöngyöt az, akinek nyolc anyja volt.)
Köszönöm az emerkettőpetőfinek, hogy kellemetes dallamokat biztosított az alkotáshoz. (Igaz, amikor ő, aki férfim belecsókolt a fülembe, nem hallottam semmit.)
Köszönöm ő, aki férfimnek, hogy nem vette zokon a szombati ebéd hiányát. (Nem hajtott el a vérbe sem, helyette mennyei rántottát dobott össze és nekem is adott belőle.)

Peace.

P.S.: Élőben egy hangyafasznyit mélyebb mind a barna, mind a narancs. Most ennyi telt fotós énemtől ::szájbiggyesztőszmájli:: (Katt a képre, ha nagyban is be akarod fogadni a látványt.)