Nem egyszer írtam már, hogy a keresőkifejezések közötti mazsolázgatás jó móka, áldassék a stat neve örökkön-örökké. Eszméletlen, egyesek milyen szavakkal-mondatokkal lelnek a blogomra, de mások közkinccsé tett gyöngyszemein is jókat kuncogok. A sajtájaim között van olyan, ami vicces, van olyan, ami perverz, van olyan, ami megdöbbentő, van olyan, ami szánalmas és van olyan, ami érthetetlen. Ez utóbbi mostanában egyetlen szorgalmas olvasóhoz köthető: teljes mondatokra keres rá, méghozzá a blogom egyes archív bejegyzéseiben szereplő s.k. mondataimra. Pölö ilyenekre:
"Na, ma reggel jelet kaptam: nem, nem a fejemet vágtam be... úgy ébredtem, hogy egy életem-egy halálom, a jövő héten összebarkácsolok egy XXLLLLLLLL-es adag almás pitét. Imádom. Szép halál lesz..." (2006. október 29., folyt. köv.: itt)
"A szomszéd megbízható, fegyelmezett ember: Kizárólag hétvégén fúr-farag és mindig hajnal reggel 7.30-8.00 között kezd. Olyan nincs, hogy 8.03-kor fogjon a lakásfelújítás soron következő lépéséhez. (Az eszményi 11.30-ról már hetekkel ezelőtt lemondtam… ) Azon merengek, vajh jogos önvédelemnek számít-e, ha átbattyogok hozzá, és fejébe állítom a túrabakancsomat, húsklopfolómat, darts készletemet, kézi mixeremet, konyhakésemet?" (2007. augusztus 20.)
"Megfigyeltem, a különböző frontokról garantáltan testközelből értesülök: Pölö lefejelem a leskelődő szomszéd bácsit fűtéscső csapját (mínusz egy darab homlok), lefejelem a mosdókagylót (mínusz egy darab jobb szemöldök), lefejelem a hűtőszekrény ajtaját (mínusz egy darab orrvég). Az olyan apróságok, mint a beütött bal kéz mutatóujj éspervagy jobb csukló éspervagy bal belső térdkalácsporc, nem sokat dobnak a veszteséglistán. Maga az önamortizálás ténye nem lep meg, elvégre rólam van szó, talán még libatepertővel is ön- és közveszélyes vagyok, egyetlen napra azonban mindez azért durván sok(k), színes és látványos repertoáromat simán becserélném egy korrekt kis migrénre, fákkk nyüsssz és nyafff.
P.S.: Azt hiszem, elég tuti meteorológus lennék. Bár ez a tény a fej-, orr- és szemöldökborogatás közepette valahogy nem dob fel." (2008. október 21.)
Az elmúlt egy-két hónapban már belefutottam saját míves mondataimba a keresőkifejezések között, de úgy voltam vele, hogy biztos véletlen, ja, meg időm sem volt az élet olyan baromifontos kérdésén töprengeni, vajh miért pötyögi be valaki a blogomból vett mondatokat a keresőbe és vajh előtte-utána miért nyálazza át módszeresen az archívumomat, rengeteg értékes órát eltöltve ezzel a haszontalansággal. Tudom, hogy a több száz blogger és nem blogger olvasóm között vannak olyan mazochista beállítottságú emberkék is, akiket az aktuális bejegyzéseim úgy megfognak, hogy végigolvassák az archívumot, hősiesen állva humorom és iróniám és elmélkedésem és hülyepicsaságom ostorcsapásait. Le a kalappal előttük, nem írtam keveset az elmúlt három és fél évben. Mazochista vérvonalukat egyébként hűen tükrözi az a tény, hogy az archívum kivégzése után rendszeresen visszatérnek és olvasnak-kommentelnek, ráadásul családtagjaikat is megfertőzik velem. Nekem ez és maga a blogosdi örömet okoz, mert pölö adtam valamit, ami ugyan nem sok, mégis fontos másnak - archívummal vagy archívum nélkül.
Nyilván a blogbejegyzéseimből számára szimpatikus mondatokat kihalászó t. olvasónak is adtam valamit, ami ugyan nem sok, mégis fontos neki, de ez teljesen más tészta. Lehet, hogy...
... az adott agymenésem megszólaltatta lelke legmélyének eddig némaságba burkolózó harangocskáit és az élet lélekgyilkos pillanataiban fejből idézi a harangjátékot kiváltó mondataimat és csak azért keres rájuk, hogy pontosan, szóról szóra elsuttoghassa a mantrát.
... bizalmatlan-hitetlen dög és ezért időt-energiát nem sajnálva leellenőrzi, valóban saját zseniális agyam szüleménye-é az adott mondatom-poénom.
... hasonló problémákkal küzd a hétköznapokban, mint én, teszem azt, nem tudja megfogalmazni a nyakába szakadt almakupaccal vagy a fúró-faragó szomszéddal kapcsolatos problematikát és úgy gondolja, hogy pontosan azt és úgy akarta mondani, amit és ahogyan én.
... annyira fantáziátlan és unalmas ember, hogy pölö sehogy sem tudja feldobni a saját blogját/cikkét/irományát, ezért tőlem veszi a konkrét témát, mondatot, poént, stílust és szépen le is ellenőrzi a keresőben, hogy ugye a lenyúlt mondatokat csak nálam dobja fel a rendszer, nála nem.
Passz, nem tudom, melyik a jó válasz, meglehet, más opció is van még. Meggyőződésem, hogy nem vagyok az a blogger, akit utánozni kell akár élőben, akár virtuálisan. Én nem vagyok sem sztár, sem követendő minta - pusztán egy egyszerű csirke 39-es lábbal és egyre kisebb fenékkel. Nem attól lesz valaki szerethető/kedvelt/népszerű sötöbö, hogy engem koppint, bár ha nem zavarja a tény, hogy így hiteles önmaga helyett csak egy gyenge másolatocska, felőlem legyen, én max. vállat vonok, mert nem értem a szándékos öncsalást és betegnek címkézem. A "Miért?"-re azért kíváncsi lennék, a pszichológiája miatt.
Úgy látszik, elindultam a halhatatlanság útján. A jóképű mosogatófiút, csokit, pezsgőt, virágot az öltözőmbe kérem - ebben a sorrendben.