csibike blogja

Mi az abszolút fáradtság?

Csibike az esti zuhany közben nemes egyszerűséggel halálra rémül a ténytől, miszerint habtestéről eltűnt az össze pihéje, tapogat itt, tapogat ott, picsbe, szőrszálak sehol, ez hogy lehet, nem érti, csoda történt, vedlik lábon, hónaljban és számos más helyen, már épp ki akarna üvölteni ő, aki férfijának, hogy help, Hilfe, S.O.S., fehér füst, nézd, csupasz lettem, csak úgy, biztos megromlott a Lush szappan, tegnap még megvolt az összes felesleges pihém, képzeld, amikor is eszébe jut végre, aznap délelőtt kozmetikusnál járt - gyantáztatni. A Richter-skála tönkretételéért én kérek elnézést: Nem tudtam elkapni a parányi szívemről lezúduló sziklatömböket.

L, mint lúzer.

Anyu azt mondta, sokkal jobban szereti, ha a "tulaj" alatt a saját orcázmányomról készült kép figyel. Igazán megnyugtató, hogy az apuval összehozott fej- és arcszerkezet helyett nem a harcicsirkét favorizálja.  

(Olvassa a blogomat, bezony, mert nekem ilyen anyukám van. Szerencsémre.)

Furcsállom, hogy Fable-t sokan a szemét kategóriába sorolják. Tény, néhány gyengébben sikerült könyvén igen nehezen rágtam át magam, és pölö a Mesemaraton olvasása közben látványosan agyérgörcsöt kaptam, többször is, a szemét címkét azért elég meredeknek tartom, a gyűlölködő sznobokat pedig kifejezetten nem értem. Fene fog mindig Kunderát, Esterházyt, Spirót, Dürrenmattot olvasni. Rühellem a fekete-fehér megközelítést, nem véletlenül vannak színek is, ugyebár. Fable más, másként jó, másként van rá szükség. Miért kellene szégyellnem, hogy többek között Vavyan Fable könyvein nőttem fel? A régieket rongyosra olvastam, az újabbak nem mindig varázsolnak el, ez van, változott Fable is, változtam én is, de azt nem vitatnám soha, hogy tehetséges, okos-intelligens, humoros, mélyérzésű nő, számos írása találó, elgondolkodtató, magával ragadó, elbűvölő. Ésvagy, ofkorsz.
A Kedves, mint egy kéjgyilkos gyűjteményes kötet nálam erős közepes kategória, van benne kimagasló, egész jó és olyan is, ami csak egy zacskónyi tejkaramellával csúszik le. A Valahol Európában - Új fejezet és a Halálgyári képek c. írás mélységesen megrázó, a Seggfej vagy a Jó Tündér vérbeli Vavyan Fable, vicces-morbid, tükröt tartó, frappáns, az agybeteg gyilkológépekkel való azonosulás (pölö Rossz ómen, jó ómen) már-már tökkkéletes pszichológiai esettanulmány, a címadó mese viszont felejthető, becsületből olvastam el, talán még ásítoztam is közben: Szereplőit a korábbi, jól bevált alakjaiból gyúrta össze, ez több, mint tízévnyi V. F. olvasás után meglehetősen unalmas, a forgatókönyv 90 %-os biztonsággal felskiccelhető. Egy olvasást azért mindenféleképpen megér a kötet.
Nem zárójelben megjegyzem, sajnálnám, ha nem ismerném Fable igazán jó könyveit. (Apropó, Fodor Ákost túlnyomórészt neki köszönhetjük, mi, mezei olvasók. Ezt már zárójelben véstem ide, jól látod.)

Kéménybélelés helyett keménybélelést olvastam, a lopásgátlót meg lazán szopásgátlónak néztem - a korábbi gumiszerviz-cumiszerviz párost már meg sem merem említeni.

A sok szex rontja a látásomat, ja.

Soha nem hittem volna, hogy ok-okozati viszony lesz Dörmögő Dömötör és az ő, aki férfimet lebénító harci sérülések között. Az úgy volt, hogy valamelyik agybeteg PR-es kitalálta, ha már Kung Fu Panda, akkor passzoljuk el a hülye közönségnek a raktáron rohadó Dörmögő Dömötöröket, tökmindegy, hogy a filmben ippeg panda izmozik, Dörmögőék Dömtöre meg mezei barna medve, tojunk rá, a medve az medve, mindkettő nagy és büdös, hol itt a probléma, kérem szépen. Érdekes módon a jegyvásárlásnál előttünk szteppelő nagymama-unoka duó és a mögöttünk sorjázó tinibrancs kimaradt a jóból, ez van, úgy látszik, csak belőlünk sugárzott az infantilizmus a Dörmögő Dömötör utáni olthatatlan vágy. Miközben gyanútlanul kukoricát vételeztünk, ismét lecsapott ránk egy vérszomjas Dörmögő Dömötör aktivista és egy másik példányt nyomott a mancsunkba, biztos látta rajtunk, hogy egyetlen Dörmögő Dömötör nem lesz elég a családba, kell nekünk egy újabb szám, nehogy összevesszünk a Dörmögő Dömötör rejtvényeken. Ami engem illet, jobban örültem volna néminemű hűtőmágnesnek vagy plüssfigurának, de azt csak a kisebbek kaptak, fájt is a szívem nagyon, de snassz lett volna kicsavarni a kicsik kezéből, szóval, hagytam, hadd vigyék a cuccost. Mozi után B.-éknél kötöttünk ki, hogy a Dörmögő Dömötöröket lepasszoljuk a gyerkőcöknek, hja, az az áldott jó szívünk, az - vitt minket a rózsaágyásba. Ugyanis ott landolt a kisebbik manó hatodikról kizuhanó párnája. Itt kellett volna hagyatt-homlok hazamenekülni, a Sors azonban nem így akarta - bár a hanyatt és a homlok majdnem meglett. Szóval, kisebbik manó integetés közben kihajította a párnát, hogy még ne kelljen aludni menniük. Igazi stratéga a gyerek, pedig még csak három lesz. Ő, aki férfim rettenthetetlen hősként bevette magát a rózsaágyásba, az álszuicid kispárnát semmi perc alatt kiszabadította a tövisek közül, saját vére árán. Filóztam azon, hogy visszaküldöm a rózsákhoz, keresztbe is húzzon már magára néhány csíkot és akkor gond nélkül amőbázhatunk, de mire ő, aki férfim megküzdött a bozótossal, leért a két manó és B., mondván, hazakísérnek minket, a csíkozás így tárgytalanná vált. Ő, aki férfim ehelyett úgy gondolta, csak és kizárólag alkoholos befolyásoltság alatt érdemes kergetőzni a nagyobbik manóval, s lőn is kergetőzés a sötétben, majd oltári nagy taknyolás, betonon, két méteres csúszással, talán még füstölt-szikrázott is, a féknyomok mindenesetre még ma is kiválóan látszanak, holnap koszorút viszünk a háborús színtérre. Az alkoholnak hála nem rémültem halálra ő, aki férfim földi maradványai láttán, lájtosan elröhögcséltem a húscafatokon. Csak ma tudatosult bennem, hogy ő, aki férfimnek nincs tenyere, nincs térde, nincs oldala, sebei pedig köbö három hét alatt jönnek rendbe, ergo addig én mosogatok - rögvest arcomra is fagyott a vigyor. Szerencsére a gyógyszex működik, leteszteltük, mert első a beteg és az ápoló érdeke, bár az tény, szerelmezésünk közben még soha ennyiszer nem hangzott el az "Áááá, vigyázz, a sebem!" és az "Ó, elfelejtettem, hogy ott a sebed, ne haragudj!" formula.

Azért az igen aranyos volt, amikor a két manó először kistányérnyi szemekkel lesett földön agonizáló ő, aki férfimre, majd homlokráncolva, nagy komolyan közölték vele: "Szandálban nem szabad futni, anya is mondta". Naja, most már ezt is tudjuk. Sőt, becsípve sem.

P.S.: Örs környékén perpill nem kapható Betadine oldat, géz, leukoplaszt, sebhintőpor. Gondoltam, szólok. Bocs.

A Kung Fu Panda kimondottan alkalmas arra, hogy a pasik leküzdendő sárkány hiányában (anyós nem számít) híven demonstrálják minden akadályt legyőző szerelmüket. Lássuk be, nincs az a húszas-harmincas hím, aki önként és dalolva beülne egy ilyen cuki filmre, ha választania kell, előbb rejszol smirglivel vagy kér fullgyantát faroktájékon, forró gyantával, naná. (Ne sziszegj, mi kibírjuk, többször is. Nem a smirglit, a gyantát.) Az imádott csajért azonban mindent, még másfél órás, egyébként egyszer nézhető cuki pandás filmet is. Nem számoltam össze, hány hősszerelmes áldozta fel magát ma este, az fix, hogy a közönség átlagéletkora erőst 30-35 felé hajlott.

P.S.: Kung fu csirke nem szerepelt a filmben, pedig sokat dobott volna rajta. Bár amilyen mákom van, tuti, hogy a levesben volt.

(Nem szeretem, amikor a t. szülők három-négy éves gyerkőcöket visznek ilyen "mesefilmekre". Túl hangos, túl gyors, túl színes, túl felnőttes - ergo nem nekik való.)

Gondoltam, ma este a dohánylé módszerrel semmi perc alatt megoldom a tetűkérdést . Amatőr dekkvadászként befuccsoltam, ergo jött a Goldengate, nem, nem a pornó, hanem a cigi, hehe. Állatmód büdös a dög, ennek ellenére két nappal ezelőtt elkészítettem a parazitagyilkos trutykót. A konyhában hősiesen végigszívtamégettem két szálat, négyet meg feltrancsíroztam, aztán a csikket-dohányt beleapplikáltam a vízzel teli befőttesüvegbe, egyet kavirnyáltam a cuccon, biztos, ami biztos, majd kitosztam az erkélyre azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ma beleöntöm a növénypermetezőbe és jól megszívatom a kis barna, izgő-mozgó alieneket, a fenét fogják kétpofára zabálni az erkélyt díszítő gyönyörűségemet. Nos, nem tudom, két nap alatt milyen kémiai-biológiai folyamatok zajlottak le a befőttesüvegben, egy dolog fix: Csak kettőt spricceltem a növényre, utána elrohantam hányni hagytam a picsbe az egészet - tömény szarszag terjeng a levegőben, lehetetlen megmaradni száz kilométeres körzetben. Hiába izzítottam be háztartásom összes illóolajos mécsesét, az orbitális szarszag masszívan tartja magát, a Combinón felgyűlt markáns hónaljszag mennyei Chanel parfüm hozzá képest. Nyitott erkélyajtónál alszunk, ő, aki férfim meg én. A többit el tudod képzelni. Örülnék egy gázálarcnak, ja.

P.S.: Erőst remélem, hogy a két spricctől nem hal ki a növényem. A virágzásról már letettem - ekkora lelki trauma után a helyében én is eldobálnám a szirmaimat. Méhecskék, figyelem! Kurvára kerüljétek el az erkélyemet!

Kurvaszarul vagyok, agónia a köbön. Ha legalább azt írhatnám, hogy egy jó kis dorbézolós este miatt, lenne önbecsülésem, de így, hogy egy zacskó barackos gumicukor ütött ki és a fehér hasú zöld békákat még be sem toltam az orcámba... Tökégő.   

P.S.: A csirkéket lelövik, ugye?

"Kilóg a lóláb". Egy könyvben olvastam ma és elmerengtem az eredetén, szigorúan net nélkül, kókadt-kómás agysejtjeimre támaszkodva. Tudom, mit jelent, azt viszont nem, honnan / hol / miért lóg ki a lóláb. Mondjuk, felmerült bennem az a kérdés is, vajh mind a négy lóláb kilóg-é vagy csak egy...

P.S.: Nem, nem állatos könyv volt, és igen, fáradt vagyok.

Egyébként meg a pasik nevelését akkor szúrják el a t. anyák, apák és még sorolhatnám, amikor egészen pici korukban belevésik a kissrácok koponyájába, hogy "Ekkora nagyfiú már nem sír!", "Csak a lányok sírnak, a fiúk nem!", "Úgy bőgsz, mint egy kislány!". Akár anyuka gügyög a hímkezdeménynek, akár apuka veti oda macsómódra - ez faszság. Miért ne sírhatna az a gyerek, ha pölö eltaknyolt a pincelépcsőn vagy lezuhant a mászókáról? Vagy csak úgy, fájdalmában? Miért lenne a sírástól kevésbé férfi 18 évvel később? Itt, a gyerekkorban gyökerezik "a pasik nem mutatják ki az érzéseiket, nem beszélnek az érzéseikről" c. kínkeserves népi játék, ez a női-férfi megnemértés, félrekommunikálás bölcsője, érzelmi síkon innentől szopás a pasik élete, mert szerencsétlenek elhiszik, hogy az igazi hím magába fojtja az érzéseit, nem mutatja ki őket, nem beszél róluk, a könny, mint olyan pedig abszolút megvetendő folyadék, elhiszik és bezárkóznak és a fene tudja, hogy oldják később a ki nem mondott, meg nem fogalmazott érzésekből fakadó stresszt, feszültséget, talán dugással, piával, droggal, dokival. Vagy nem oldják, csak simán elbasszák az életüket - abban a szerepben, amit a világ a pasik számára kitalált. Persze, vannak történelmi-társadalmi hagyományok, de ezek egy része lejárt lemez, a másikból meg ki lehet/ne törni.

Ha mákjuk van, jön a nő, aki előtt a pasi végre őszinte lehet - és férfi.

P.S.: Tudom, sok pasinak erre nincs igénye. Így jártak.